– önsorsrontó kapcsolati minták felismerése és átírása 

A sématerápia egy integratív pszichoterápiás módszer, amelyet Jeffrey E. Young amerikai pszichológus dolgozott ki az 1980-as évek végén. A módszer alapját több nagy pszichológiai iskola elméletei képezik: beépíti a kognitív viselkedésterápia strukturált szemléletét, a kötődéselmélet mélylélektani megközelítését, valamint a Gestalt-terápia élményalapú technikáit. A sématerápia célja, hogy feltárja és átírja azokat a mélyen gyökerező érzelmi és gondolati mintázatokat – ún. korai maladaptív sémákat –, amelyek már gyermekkorban kialakulnak, és amelyek jelentős hatással vannak a felnőttkori viselkedésünkre, kapcsolódásainkra és lelki egyensúlyunkra.

A harmadik generációs pszichoterápiás módszerek közé tartozó sématerápia az elmúlt években egyre nagyobb népszerűségre tett szert. Ez részben annak köszönhető, hogy mélyebb szinten dolgozik a kliensek érzelmeivel, így hatékonyan kezeli nemcsak a felszíni tüneteket, hanem azok gyökereit is. A sématerápia különösen hasznos azok számára, akik visszatérő nehézségeket tapasztalnak kapcsolataikban, önértékelésükben vagy érzelemszabályozásukban.

A korai maladaptív sémák olyan stabil és mélyen rögzült érzelmi mintázatok, amelyek általában gyermekkorban alakulnak ki kielégítetlen alapvető érzelmi szükségletek – például biztonság, szeretet vagy elismerés – következtében. Például, ha egy gyermek gyakran tapasztalja meg, hogy a szülei elérhetetlenek érzelmileg, kialakulhat benne az "érzelmi depriváció" sémája. Ez a személy felnőttként is azt élheti meg, hogy mások nem értik meg őt, vagy nem tudnak érzelmileg kapcsolódni hozzá, és ez önbeteljesítő jóslatként újra és újra megerősíti a negatív élményt.

A sématerápia során először kérdőívek segítségével feltérképezzük a kliensre jellemző sémákat és sémamódokat (azok az állapotok, ahogyan a személy a sémák hatására viselkedik). Ezt követően célzott, gyakran élményalapú beavatkozásokkal segítjük a sémák gyengítését és az egészséges viselkedésminták megerősítését. Ilyen eszköz lehet például az imaginációs technika, amely során a kliens vezetett képzeleti munkával újraéli és átírja korai negatív élményeit, vagy a székes technika, amely segít a belső konfliktusok, belső részek közti párbeszéd kialakításában és átdolgozásában.

A sématerápia rugalmasan alkalmazható: hatékony lehet egészséges személyek önismereti munkájában, enyhébb pszichés nehézségek – például szorongás vagy depresszió – esetén, de súlyosabb, személyiségzavarral küzdő kliensek számára is bizonyítottan eredményes. Több nemzetközi kutatás is megerősíti hatékonyságát, például egy 2014-es metaanalízis szerint a borderline személyiségzavar kezelésében a sématerápia jelentős javulást eredményezett a tünetek csökkenésében és az életminőség növekedésében (Bamelis et al., 2014).

A sématerápia segít felismerni, hogy nem mi vagyunk "rosszak" vagy "hibásak", hanem megtanulhatjuk, hogy régi mintázatainkat új, egészséges viselkedésformákkal váltsuk fel – ezáltal szabadabbá és elégedettebbé válhatunk önmagunkkal és kapcsolatainkkal.

A brainspotting egy modern, testorientált és mélyre ható pszichoterápiás módszer, amelyet David Grand amerikai terapeuta dolgozott ki 2003-ban. A módszer születését egy véletlenszerű felfedezés indította el: Grand az EMDR (Eye Movement Desensitization and Reprocessing) egyik ülésén vette észre, hogy amikor a kliens tekintete egy adott pontra fókuszál, szokatlanul mély testi és érzelmi folyamatok indulnak el. E felismerés nyomán alakult ki a brainspotting, amely azóta világszerte elismert traumafeldolgozó és erőforrás-építő technikává vált.

A brainspotting azon az elméleten alapul, hogy "ahová nézel, az befolyásolja, amit érzel". Egy brainspot olyan szemmozgással összefüggő pozíció, amelyhez valamilyen testi vagy érzelmi reakció társul – például feszültség a mellkasban, torokszorítás vagy megkönnyebbülés. Ezek a pontok hozzáférést biztosítanak az agy mélyebb, nem tudatos rétegeiben tárolt élményekhez, különösen a traumatikus emlékekhez.

A brainspotting folyamata során a terapeuta segít megtalálni a kliens számára releváns tekintetpontot, miközben bilaterális zene (váltott oldalú hangstimuláció) segíti az agy két féltekéjének integrált működését. A kliens ezután mindfulness-szerű, tudatos jelenléti állapotban marad, és a kiváltott testérzésekre, érzelmekre és képekre fókuszál, anélkül, hogy verbálisan elemezné az élményeket. Ezáltal a belső folyamatok természetes módon bontakoznak ki és oldódnak fel, gyakran szavak nélkül.

A módszer két fő típusban alkalmazható:

• Traumafeldolgozás során a kliens a negatív testérzéseken keresztül dolgozza fel a múltbeli fájdalmas élményeket.

• Erőforrás-építés (expansion) esetén a pozitív élményekhez és testérzetekhez társított brainspotokat használjuk a belső stabilitás és önbizalom növelésére.

Az ülés során a terapeuta gyakran használ pointert – egy pálcaszerű eszközt –, amely segít a megfelelő szempozíció (brainspot) megtalálásában és megtartásában.

A brainspotting sokféle problémára hatékonyan alkalmazható: traumák, szorongás, pánikzavar, depresszió, krónikus fájdalom, teljesítményszorongás, de sportolók és előadóművészek is használják teljesítményfokozásra. A módszer különlegessége, hogy rugalmas, kreatív és egyénre szabható, nem követ szigorú protokollt, hanem a kliens testi-érzelmi folyamataira hangolódik. A munka gyakran nonverbális, így olyanok számára is hasznos lehet, akik nehezen fejezik ki magukat szavakkal. A terapeuta részéről mély ráhangolódást, empátiát és jelenlétet igényel, hiszen az ülés menetét a kliens belső folyamatai vezérlik.

A brainspotting hatékonyságát egyre több kutatás támasztja alá. Egy 2021-es tanulmány szerint például a módszer szignifikáns javulást eredményezett PTSD-s tünetek esetén, már néhány ülés után is (Hilton et al., 2021).

A brainspotting egy gyengéd, de mélyreható módszer, amely lehetőséget ad arra, hogy a test bölcsessége révén hozzáférjünk és átdolgozzunk mélyen elraktározott élményeket – utat nyitva a gyógyulás és belső fejlődés felé.