Imaginációs technikák

Az imagináció szerepe az önismeret fejlesztésében és a terápiában

Az imagináció azt a folyamatot jelöli, amikor érzéseinkhez belső képeket formálunk (képzelünk el) ellazult állapotban, szakember irányítása mellett. 

Olyan érzés, mint a nappali fantáziálás, és hasonlít ahhoz az élményhez is, amikor elalvás előtt, félálomban vagyunk ("éberálom"). Az imaginációt általában változó mélységű relaxált állapot előzi meg, melynek célja, hogy minél hatékonyabban merülhessünk el belső világunkban, egyfajta módosult tudatállapotban. A módszer a pszichológiában többféle célra és többféle formában alkalmazható; jelen írásunkban röviden erről szólunk. Írásunkat egyúttal útmutatásnak (edukációnak) szánjuk azok részére, akik terápiás folyamat során már találkoztak vele, és akik érdeklődnek iránta.

Az imaginációs technikát a 19. század végétől ismerjük Schultz német pszichoterapeutának köszönhetően, korábban csak a hipnózis primitívebb, ezoterikus formái léteztek. Erős inspirációt adott a képalkotó munka számára Carl Gustav Jung svájci pszichoterapeuta, aki saját technikákat is kifejlesztett, és rendkívül gazdag szakirodalmi háttérrel segítette a szimbólumok értelmezésének lehetőségeit. Az első kötött témájú imaginációsorozat, a Katatim Imaginatív Képélmény szakmai protokollja 1954-ben jelent meg Hanscarl Leuner német pszichiáter szerzőségével. Napjainkban rendkívül sokféle imaginációs technika épül ezekre az alapokra; az új kezdeményezések közül külön figyelmet érdemelnek a transzperszonális irányzat újításai, pl. Roberto Assagioli imaginációsorozata.

Az imagináció mindenekelőtt stresszcsökkentési technika. E formáit az interneten számos videóban, hanganyagban tapasztalhatjuk meg (különösen az Egyesült Államokban dolgozó terapeuták weboldalain), elég változó minőségben és változó szakmai hozzáértésű szakértőktől.[1] A gyakorlott, jól képzett szakemberek ezzel együtt számos más célra is tudják alkalmazni, így például az önismeret gyarapítására, az érzelmi munka különböző formáira (pl. negatív érzések feldolgozása, pozitív érzések elmélyítése), sőt a tudattalan élmények, érzések feltárására a későbbi értelmezésükhöz, és ezáltal gyógyításra. A sématerápiás, ún. rescripting imaginációban pedig az élettörténet traumatikus eseményeit, hiányait lehet átdolgozni.

Egy-egy imaginációs felvétel többnyire veszélytelenül használható otthoni önismereti munkához és feltöltődéshez, attól is függően, hogy milyen formát választunk. Sokszor hatékonyabb is egy hosszabb otthoni gyakorlás, mint a párperces képalkotás a terápiás ülésen, ahol szűkebbre szabott az idő. Az otthon végzett imaginációs házi feladat által a kliensek gyakran erősebben érezhetik, hogy kézben tartják személyes folyamatukat, fejlődésüket. A személyes találkozókon végzett imagináció előnye viszont, hogy a helyzetet inkább egyéni igényekre formálhatjuk, amire nagy szükség is van azoknál a klienseknél, akik nehezebben képesek részt venni egy-egy képalkotási feladatban, vagy súlyosabb problémára keresnek megoldást.

Az imaginációs munka tehát lehet a feltöltődés egyik formája, a pozitív érzések átélésének lehetősége. Ilyenkor ellazult állapotban, lazítást követően egyszerűen egy pozitív képet szemlélünk. ennek élményvilágában mélyedünk el. Ilyen tapasztalat saját gyűjtésünkből a Biztonságos hely, a Fa imagináció, a Rózsa vagy a Hajó imagináció, amelyeket szívesen ajánlunk otthoni gyakorlásra. Gyakran úgy választunk pozitív témát, hogy kifejezetten azt a területet célozza meg a kliens lelkében, ahol jól jönne a megerősítés, biztatás. Amikor valaki fáradtan, szenvedéssel érkezik a terápiás ülésre, már az is sokat jelent, ha kiadhatja magából, ami bántja, és egy kellemes képpel találkozhat; vagy olyan témával kapcsolatban kap enyhülést, amely fájdalmas számára. Konkrét példa, amikor egyik kliens 12 órás műszak után jelentkezik, már alig van energiája bármire, azonban a Forrás imagináció keretében átéli az erőt, megújulást, regenerálódást (Jelen cikk borítóképénél a Víz imagináció élménye nyomán készült festmény látható) .

Feltöltődésre is alkalmas képek a "négy elem" imaginációk (Tűz, víz, föld, levegő/éter), amelyek megmozgatják a személyiség erőtartalékait. Vas József Pál pszichiáter – jelen szerző képzője – ezt a módszert súlyos betegeknél is javasolta az érzelmi munka elősegítésére, a lelki erőforrások és a megküzdési módok beindítására. Ezeknél a képalkotó módszereknél nem mindig születnek kellemes, pozitív fantáziaképek, ezért – bár mindenkinek hasznosak – súlyosabb lelki zavaroknál mindenképpen terápia keretében javasoljuk alkalmazni őket. Fontos és érdekes szempont erre a képsorozatra vonatkozóan is, hogy a felbukkanó tartalmak sok tekintetben úgy működnek, mint az álomképek. Laikusként egyes elemeiket nem mindig értjük, csak a szakember értelmezését követően ébredünk rá a jelentésükre. Ennek az egyszerű oka, hogy – Carl Gustav Jung gondolataihoz illeszkedve -az imaginációs helyzet egyfajta hidat jelent a tudattalanhoz, lelkünk azon mélyebb rétegeihez, amelyeket mindnyájan általában csak segítséggel fejthetünk meg. A képzett szakemberek pedig a szimbólumok jelentését tanulmányaikra támaszkodva "olvassák" és értelmezik. A félálomszerű állapotban látott szimbólumtartalmak véletlenül sem egyszerű "moziélményt nyújtanak", hanem jelzik a szakember számára, hogy hol is tart a lelki munka.

Így például, ha egy kliens a Levegő imaginációban fenyegetőnek érzi az űrből való visszanézés belső képét, a terápiás beszélgetés fényében kiderülhet róla, hogy eléggé kevésnek érzi, amit eddig megvalósított az életében, és fél, hogy nem lesz ideje/ereje változtatni. Aki a Tűz imaginációban nem képes átélni a belső tűz érzését, annak adott esetben nehéz lehet szembesülni a lelkében levő intenzív érzésekkel; aki pedig a Föld imaginációban a földön járó előző generációk képét csatatérként látja, annak bizony a családtörténetében sok elintézetlen ügy lehet. Az imaginációs kép olyan, mint egy alkotás, amelyet közös munkával kell megfejteni, és ha ez így történik, annak nagy hozadéka lehet a lelki folyamatokban.

Fontos tudni, hogy egy-egy negatívabb imaginációs kép nem kudarc. Ha kellemetlen is, önismereti terápia keretében ugyanolyan "hasznos" és eredményes, mint egy kellemesebb kép. Mi több, a kellemetlenebb témájú imaginációt többször is gyakorolhatjuk, átbeszélve mindazon kérdésköröket, amelyek felbukkannak a nyomában, ezért idővel ezek a képek "tisztulnak", egyre kellemesebbé válnak.

Vannak olyan imaginációk is, amelyek – szimbolikus formában – serkenthetik az egy-egy területre irányuló önismereti munkát. Sok szerző dolgozott ki például párkapcsolati témájú imaginációkat, stresszhelyzettel való küzdelemre vonatkozó képeket, vagy éppen a kompetencia érzést erősítő motívumokat. Saját gyűjtésünkben is sok ilyen tematikus imagináció van, így szakításhelyzetre az Elengedés imaginációt, párkapcsolati problémákra, vagy párkapcsolat hiányára a Két fa, vagy a Szíved háza imaginációt, út- és identitáskeresésre a Belső mag, illetve a Világítótorony imaginációt javasoljuk. Ezek a személyesen, vagy otthoni feladatként végzendő imaginációk segítenek szimbolikus formában átélni azokat a fontos érzéseket, amelyek a felsorolt életterületekhez tartoznak, ide értve mind az erősségeket, mind az akadályokat. A helyzet során felbukkanó képek, érzéscsomagok átdolgozása sokat segít a személyiségfejlődés támogatásában. Egyszerű példa a munkahelyi elakadás és tanácstalanság jelenségére a Belső mag, illetve a Világítótorony imagináció alkalmazása, amelyek belső élménye modellezi a kliens számára az egyedi tehetségéhez való visszatalálást, az irány, cél megtalálását.

Egyes imaginációk segítenek átélni azokat az érzéseket is, amelyek egész gyermekkorunkból huzamosabb ideig hiányoztak. A sématerápia azt tartja, hogy a lelki zavarok oka a fontos érzelmi szükségletek kielégítetlensége, és a terápiák során ezt kell utólagosan korrigálni. Kifejezetten hasznos, ha az instabil környezetben nevelkedő személy kellemes helyre képzeli magát egy Biztonságos hely imagináció keretében, mivel ezzel erősíti a saját képességét a "biztonságteremtésre". Azok számára, akik nehézségekkel küzdenek saját határaik kezelésével vagy mások tekintetbe vételével kapcsolatban, hasznos a Határok imagináció is, amelyben a védettség, önvédelem, ugyanakkor a be- és lezártság érzésével ismerkedhetnek. A Hajó imaginációban az önállóságot, kompetenciát, magabiztosságot tapasztalhatjuk meg. Végül, a Ház rendezése imaginációban kipróbáljuk a spontán, kreatív alkotómunka fáradtságát és örömét, ami kifejezetten azok számára javasolt, akiket a családjuk egész gyermekkoruk során elnyomott, gátolt az önkifejezésben.

Csak terápiás helyzetben javasolt azonban az egyik leghatékonyabb imaginációs forma, a sématerápiás (rescripting) imagináció alkalmazása. Körülményes és kissé kockázatos is volna hozzá otthoni hangfelvételt készíteni, hiszen traumákat és nehéz családi élményeket elevenítünk fel, azaz életünk legfájóbb pontjaival találkozunk általa. A terápia kontextusában azonban ezeket a megterhelő képeket nemcsak felidézzük, hanem korrigáljuk, módosítjuk is őket, érzelmi értelemben megoldást konstruálunk rájuk, aminek igen nagy hozadéka lehet a gyógyulás szempontjából.

Összességében, az imaginációk hatásai igen sokoldalúak. Újszerű, kreatív, képi formában töltődhetünk fel, a képek értelmezése nyomán fontos belátásokat szerezhetünk saját életünkre nézve. Azáltal, hogy a formátlan, nem tudatos érzések szavakba tevődnek át, érzelmi világunk gazdagodik, megküzdési módjaink rugalmasabbá válnak, és kimozdulhatunk lelki problémáinkból. Amennyiben lelki szempontból egészséges személyként vállalkozunk e technika kipróbálására, egészen biztosan mélyül az önismeretünk és az önreflexiós készségünk. Az imaginációt bevezető relaxációnak mindemellett nagy szerepe lehet a hatékonyabb stresszkezelésben is.

A szövegben hivatkozott imaginációkkal itt lehet megismerkedni: